Iskolánk népzenész tanítványainak „edzőtábort” szerveztem 2016. október 14-15-16-án. A három napos tábor alatt rengeteg jó élménnyel gazdagodtunk.
Pénteken délután találkoztunk, és együtt mentünk ki a tábor helyszínére, a Hernád és Pusztavacs között található Beliczky Tanyára. Miután mindenki megtalálta a helyét ezen a csodálatos helyen, egy szép névnapi köszöntő dalt tanultunk meg közösen. Este, vacsora után közösségi játékokat játszottunk, majd a kisebbek örömére mesenézéssel zárult a nap. A nagyobbak még egy kicsit muzsikáltak lenn, majd mindenki nyugovóra tért.
Másnap nagyon eseménydús napunk volt. Kis csoportokra bontottuk a társaságot: a kisebbekkel én foglalkoztam, akikkel dunántúli ugrós népzenét tanultunk, míg a nagyobb tanítványokat kollégám, Kalász Máté tanította. Nekik széki sűrű- és ritka tempó volt a tananyag. A gyerekek nagyon ügyesen és szorgalmasan tanulták a zenéket, amiket mutattunk nekik. Szó szerint zengett az egész tábor a mindenhol gyakorló hegedűsöktől.
Még ebéd előtt újabb program kezdődött: Hegedűs Zoltán, Bartók Béla díjas népzenész tartott hangszerbemutatót. Ez felettébb tetszett a gyerekeknek, hiszen nem csak láthatták és hallhatták a különleges hangszereket, hanem meg is foghatták, ki is próbálhatták. Ütőgardon, kecskeduda, tölcséres trombitahegedű és még sok más érdekes hangszerrel ismerkedhettek meg a tanítványok.
Délután folytatódtak a zeneórák. Külön a kis hegedűsök, a középhaladók, a haladók és az énekesek. Az órák után közös próba volt, majd funkciójában is kipróbálhattuk az előző nap tanult köszöntőt, ugyanis egy névnapost köszönthettünk. Nem csak az ünnepeltnek, hanem mindenkinek
nagy élmény volt ezt a népdalt közösen elénekelni, eljátszani. Ezek után több órás játék következett, amiben jól elfáradtunk. Az esti szalonnasütés után nem is kellett senkit nagyon álomba ringatni…
Vasárnap délelőtt még tanultunk. Ugyanolyan bontott órák voltak, mint előző nap. Az utolsó közös momentum az ebéd volt, ami után néhányan hazamentek. A legkitartóbbakkal kisétáltunk az ország közepéhez. Ez volt a táborunk záró ”akkordja”.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat! A szabadfoglalkozásoknak, játékoknak, erdei felfedező túráknak a gyerekek felettébb örültek. Amikor tanulni kellett, mindenki becsülettel és szorgalommal végezte a dolgát. Sok-sok mesélnivalóval és élménnyel tértünk haza, és a közös programok, a szalonnasütés, és közös mosogatások, favágások igazi közösséggé kovácsoltak össze bennünket. Egy biztos: aki csak ott volt, már most várja a következő nyarat, amikor a második népzene táborunkat tartjuk!
Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni Mindenkinek, aki segített a tábor szervezésében, létrejöttében és lebonyolításában!
Anka Péter