Iskolánkban az alábbi fafúvós hangszereken való tanulásra van lehetőség:
- furulya
- fuvola
- klarinét
- szaxofon
A fafúvós tanszak tanárai:
Farkas-Barabás Réka – fuvola, furulya (Hernád, Örkény, Újhartyán)
Szanyó Rebeka Katalin – furulya (Hernád)
Szaller István – szaxofon, klarinét (Újhartyán)
Iskolánk hangszerállománya úgy mennyiségben, mint minőségben megfelelő.
A fúvós hangszerek fogalmába hagyományosan a levegőbefúvással működő aerofon hangszerek tartoznak. A köznyelvben elsősorban azokat a levegővel működő hangszereket sorolják ide, melyek levegőpótlását, megszólaltatását az emberi lélegzet, a hangszerjátékos légzőszervei biztosítják az adott hangszer típusára jellemző fúvóka segítségével.
A hangot eredményező rezgésfolyamat keletkezésének elve alapján a fúvós hangszerek családján belül ajaksíppal és nyelvsíppal működő típusokat különböztethetünk meg. Az ajaksípos hangszerek legismertebb képviselői a fuvola, a furulya. Ezeknél a hangszereknél a szűk sugárban befújt levegő egy akadályba, éles perembe ütközik, ahol a keletkező légörvények a peremnek felváltva, hol az egyik, hol a másik oldalán válnak le, peremhangot hozva létre. Ez a periodikus folyamat a hangszerhez csatolt csőrezonátor megfelelő sajátrezgéseit gerjeszti.
Az összes többi típus a nyelvsíppal megszólaló fúvós hangszerek közé sorolható. Ezek abban hasonlóak, hogy valamilyen mozgó, rugalmas alkatrész, fémből vagy nádból készült nyelv – vagy a rézfúvósoknál a hangszerjátékos ajkai – periodikusan nyitja-zárja a befújt levegő útját, helyi nyomásingadozást, hangrezgést hozva létre. A nádnyelves és a tölcséres fúvókájú hangszerek esetén – hasonlóan az ajaksípos hangszerekhez – a zenei hang létrehozásához mindenképpen szükség van egy csőrezonátorra, az orgona fém nyelvsípjai esetén ez már csak a hang biztosabb megszólalását, a pontosabb intonációt, a nagyobb hangerőt szolgálja, szabad nyelvsípok esetén pedig teljesen hiányzik.
A fúvós hangszerek hangmagasságának megváltoztatására, dallamok játszására többféle megoldás kínálkozik. A fafúvósok esetében a hangmagasság szempontjából a hangszer testében rezonáló levegőoszlop a meghatározó, ennek hosszúságát hangképző nyílások, hanglyukak segítségével lehet módosítani. Átfúvással, a megfúvás módjának megváltoztatásával e rezonáló levegőoszlopot másféle, magasabb rezgési módok felvételére lehet késztetni, ezzel tovább bővítve a hangterjedelmet. A tölcséres fúvókájú, tehát rézfúvós hangszereknél dallamjátszáskor elsősorban ezeket a különböző rezgési móduszokat hívja elő a hangszerjátékos, ezzel a módszerrel akár komplett hangsorokat létrehozva, de a csőhosszúság megváltoztatásával is módosíthatja a hangmagasságot tolócső vagy szelepek alkalmazásával.
Fuvola
A fuvola mai formája Theobald Böhm német fuvolakészítő 1832-ben megkezdett munkásságának eredménye. A lyukakat pontosan a hangok tiszta megszólaltatásának megfelelően helyezte el, ami nem egyezett szükségképp az ujjakkal fedhető helyzettel. A hange
rő növelése érdekében megnövelte a hanglyukakat, és a játék megkönnyítésére billentyűrendszert dolgozott ki. A belül kúpalakú fejtől eltekintve – a telt és világos hangzás érdekében – henger alakú formát adott a fuvolának. Bár eleinte a többi fafúvóshoz hasonlóan fából készítették, ma már 65-70 cm hosszú, fémből készült hangszer. A mesterhangszerek gyakran valamilyen ezüstötvözetből, sőt színezüstből vagy színaranyból készülnek. Mély hangjai halkan szólalnak meg, középen kitűnő dallamjátszó hangszer, felső hangjai pedig áthatóak és fényesek. Ez a legfürgébbnek tartott fafúvós.
Klarinét
A klarinét körülbelül 70-80 cm hosszú, általában puszpáng- vagy ébenfából készült hangszer. Az alsó végén tölcséralakban kiszélesedik, ami hangfogóul szolgál, míg felső végére szimpla nádnyelvet tartalmazó fúvóka illes
zkedik. A nád rezgése adja meg a klarinét hangjának alaptónusát. Általában 13 hangnyílással van ellátva, amelyek közül nyolcat a játékos az ujjaival fog be, míg a többit a billentyűk segítségével tud kinyitni, illetve befedni. A hangszer megfújása viszonylag könnyű, de a hangszer szerkezete, billentyűrendszere rendkívül bonyolult. A fogások megtalálása hosszas gyakorlást igényel, de az összetett mechanika nagyon fürge, mozgékony játékra ad lehetőséget. A klarinét gyorsasága megközelíti a fuvoláét. Hangterjedelme óriási. Éppen ezért képes kísérő feladatok ellátására, de akár nagy ívű melódiák megszólaltatására is.
Szaxofon
Eredete a többi fafúvós társáétól eltérően nem ókori gyökerekre vezethető vissza, kialakulásáig „csupán” kb. 150 évet kell visszautaznun
k a múltban. Így a szaxofon az egyik legújabb a hangszerek birodalmában. A szaxofon egyesíti magában a fuvola oktávoló rendszerét a klarinét fújástechnikájával. A fogáshelyek – éppúgy, mint a fuvolán – mindkét oktávban ugyanott vannak, ami mérhetetlenül könnyebbé teszi a klarinétnál, a náddal való megszólaltatás viszont a klarinét könnyebbsége a fuvolával szemben. Másik oka a kedveltségének a gyönyörű hangszíne, amely bizonyos mértékig a klarinétra emlékeztet, ám ennél egy kicsit ércesebb, és rendkívül gördülékeny lágysággal is megszólaltatható. A szaxofon úgynevezett nyelvsípos, keverék fafúvós hangszer: az oboa kúpalakú furatához a klarinét szimplanádas fúvókáját társítja. Annak ellenére, hogy rézből készül, fogástechnikája folytán a fafúvósok családjához szokták sorolni.